Motor, alváz, rendszerváltás – 1957-1990

A város fejlődése a hatvanas évektől nagyobb lendületet vett, a korábbi kisebb léptékű lakótelep-építkezések egyre nagyobb lendületet kaptak, s megindult az ipari technológiával épült lakóházak építése, az ehhez szükséges elemeket a Házgyár gyártotta.

A fejlődés fő motorja a még mindig jelentős textil- és élelmiszeriparon kívül a Rába Vagon- és Gépgyár volt. 1963-ban nevezik ki Horváth Edét vezérigazgatónak. Ezzel egy időben megindul a licencen alapuló motor-, alváz- és futóműgyártás. 1967-ben a legendás magyar autóbuszgyártó, az Ikarus a BNV-n bemutatja a 200-as autóbusz családi változatát, melynek sorozatgyártását a RÁBA-M.A.N. motorral kezdik meg. 1973-ban elkészül a 100000. futómű. Megkezdődik a RÁBA-Steiger erőgépek gyártása. A gyár betör az amerikai piacra, két évtized alatt 700 millió dollárt meghaladó export forgalmat generálva.

A győri családok között alig van olyan, ahol valaki ne dolgozna a Rába-gyárban. A város sportját, kultúráját, építkezéseit is a hatalmas, több tízezer főt foglalkoztató Rába segíti. A rendszerváltást megelőző években a textil- és élelmiszeriparral együtt a gépgyártás is nehéz helyzetbe kerül. A Rába sok más győri legendás gyárhoz hasonlóan ugyan nem szűnik meg, de lebontják fő épületeit és csarnokait a városközponthoz közeli telken, ahol később bevásárlóközpont nyílik.

A megszűnt gyárak üres csarnokokat, kopott épületeket, tátongó foghíjtelkeket és sok-sok nosztalgikus emléket hagynak maguk után, de a munkához szokott, dolgozni, alkotni képes szakképzett győri munkavállalói réteget is.

Erre újra lehet építeni mindent. Ezt jól tudták a rendszerváltás utáni új befektetők, akik ismerték Győr ipari múltját, s kicsit előre látták az erre alapozható még szebb jövőt.

Ez azonban már egy másik Győr – Ipar – Történelem, amely 1990-ben kezdődött, s amelyben alig pár olyan erős gyár tudott szerepet vállalni, melyek a kezdetektől erősítették a győri ipart. Jó példák: a Rába, a Graboplast, a Cardo és Győr első részvénytársasága, a Szeszgyár.