Háborús pusztítás, tervgazdálkodás, forradalom – 1945-1956

„A háborús konjuktúra idején megvalósított kapacitásbővítés nagyobb része a bombatámadások miatt megsemmisült. A német megszállás után 18 nagyobb és 8 kisebb bombatámadás érte a várost. Az első és egyben legpusztítóbb az 1944. április 13-i volt. Az áldozatok száma meghaladta az 1000 főt. Súlyos károk érték a Vagongyárat, a repülőteret, a Szeszgyárat, a Gázgyárat, a Cardo Bútorgyárat, a MÁVAG-ot az OVTRT-et, a vasútállomást és a síneket. A város 16 hídjából 15-öt felrobbantottak, a szénhiány miatt kiirtották a város parkjaiból a fákat, megszűnt a víz, a gáz- és villanyáramszolgáltatás. Győrt a korabeli szerzők — joggal — romvárosként aposztrofálták.” (Részlet Honvári János tanulmányából.)

A második világháború után a nagy háborús károkat szenvedett várost néhány év alatt újjáépítették. Győr lakossága 1945 után nagymértékben megnövekedett a vidékről beköltözőkkel. Gyárai és üzemei, sok esetben megtartva régi nevüket és működési területüket, az egypártrendszer és a tervgazdálkodás idején nagy volumenben tudtak fejlődni. A munkások száma a város lakosságával együtt növekedett. Az 1956-os forradalom idején itt volt a „forradalom második fővárosa”. Miután a szovjet csapatok az ország egész területén leverték a forradalmat, a Magyar Vagon- és Gépgyár Munkástanácsa azonnal a munka felvételére szólított fel, kiállva a „szocializmus vívmányai” mellett.

A felhívásunkhoz alábbi győri üzemek csatlakoztak: Öntöde és Kovácsológyár, Győri Olajgyár, Győri Kötött-Kesztyű-gyár, MÁV Fűtőház, Gyapjúfonó-gyár, Hajtóműgyár, Győri Csavargyár, Győri Pamutszövő, Autó-Szerszámgyár, Eszakdunántúli Áramszolgáltató V, Győri Fonoda, MAV Pályafenntartás, Győri Textilgyár, Győri Lenszövő, Győri Szerszámgépgyár, Kisalföldi Gépgyár, Keksz- és Ostyagyár.